A bizalom a kapcsolat egyik legfontosabb alapeleme, aminek feltétele a lelki intimitás: az, hogy érezzük, értsük a társunkat. Ismerjük a másik sérülékeny pontjait, és nagyon vigyázzunk azokra, mint a szemünk fényére. A teljes bizalmat nem könnyű megszerezni, de nagyon könnyű elveszíteni. A hűség döntés kérdése. A monogám elköteleződés azzal jár, hogy a párunkat választva lemondunk az összes többi lehetőségről. Az évek során kitartunk a döntésünk mellett, akkor is, amikor nehezebb, és akkor is, amikor erős a kísértés. A gyakorlatban ez mégsem sok párnak sikerül. A válások, szakítások nagy része a hűtlenség miatt történik. 

Miért csaljuk meg egymást?

Az árulás sokszor már a megcsalás előtt megtörténik. Ilyenek a rossz bánásmód, az elhanyagolás, az egymásnak szentelt figyelem hiánya, a bizalommal való visszaélés, gúnyolódás, szidalmazás.  Akit elárultak, az könnyebben lesz maga is áruló. 

A kapcsolati kiégés is tönkretesz mindent, főleg, ha csak akkor vesszük észre, amikor a párunk már bármit is tesz, az már idegesít, legszívesebben elmenekülnénk otthonról. Ennek az okait gondosan kell visszafejteni, és ha szükséges, párterápiába vinni, mert innen már nehéz a visszaút. 

A szexualitás unalmassá, vagy rutinná válása szintén arról árulkodik, hogy nem ápoltuk a kapcsolatunkat. A szenvedély tüzét is őrizni kell, és bármilyen hihetetlen, ezt nem szeretkezési trükkökkel, különleges pózokkal, szerepjátékokkal lehet a legjobban életben tartani, hanem a személyiségünk ápolásával. A legvonzóbb dolog az, ha valaki önazonos, hiteles és képes a felszabadultságra, teremtésre.  Nem véletlen, hogy az előadóművészek, zenészek ébresztik fel a legtöbb ember rajongását és vonzódást, ugyanis mások szeme láttára szellemülnek át az alkotás folyamatába. Vonzalmat kelt társunkban minden szenvedélyes cselekvés, amit teljes személyiségünkkel csinálunk. Ebbe bele lehet szeretni újra, meg újra 20-30 év együttélés után is.

A társadalomban alattomosan terjedő fogyasztói attitűd is befolyásolja az emberi viszonyainkat.  Ez nem más, mint az a leegyszerűsítő, és kényelmes felfogás, hogy ami elromlik, vagy hibás, azt ki kell dobni, le kell cserélni. Néha így teszünk barátainkkal és párunkkal is, ahelyett, hogy megjavítanánk azt, ami megsérült közöttünk. 

A fogyasztói kultúra szükségleteket generál, vágyakat gerjeszt, hatalmas mennyiségű ingerrel árasztja el az elménket, és leginkább az alapösztöneinket célozza meg. A reklám- és marketingipar szinte mindent a szexszel próbál eladni. A 21-dik századi ember így folyamatos szexuális stimulációban él, sőt, a szexiséget már nem csak az erotikára értjük, hanem egy vonzónak vélt terméket, vagy üzleti ajánlatot is szexinek nevez a köznyelv. Ebben a túlingerlő, kényelemre és önzésre buzdító kultúrában nem szívesen hozunk áldozatokat egymásért, a kapcsolatok értékválságba kerültek, és tartósságuk a fogyasztási cikkek tartósságához kezd hasonlítani.  A hűség nem trendi, legalábbis „ránk nem annyira kötelező, mint a párunkra”. Jól van ez így? 

Mit érez a hűtlen?

Heves vágyat a hódításra, arra, hogy szeressék, sőt, rajongjanak érte. Talán ezt már a társától nem kapja meg, vagy már nem hat rá olyan átütően, mint egy új, idegen személy vonzalma. Vágyja a katarzist, mert anélkül unalmasnak, értéktelennek érzi az életét. A katarzis legkézenfekvőbb forrása pedig a szex. Pedig némi erőfeszítéssel megélhető az élet majd minden területén, ha valódi odafordulással, és őszintén állunk hozzá. A társunk megcsalása nem csak egy kis tiltott erotika megélése, hanem árulás. A hűtlen ebbe sokszor bele sem gondol. A hazugság, és a harmadik fél energiája akkor is benne van a kapcsolatban, ha nem tud róla a másik. Láthatatlanul mételyezi a kapcsolatot, s mint a rák a testben, úgy burjánzik. Ettől aztán megváltozik a felek egymáshoz, és önmagához való viszonya.  A csaló a bűntudatát ezer féle módon próbálja csökkenteni. Pl. ajándékokkal, kedvességgel, csakhogy ezek mögött ott a megtévesztés, és önámítás. Egy tartós viszony esetében a szex otthon már nem olyan minőségű, mint régen, vagy akár drasztikusan le is csökken. 

Mit érez a megcsalt fél? 

Ameddig nem tud a dologról, addig csak egy homályos balsejtelem körvonalazódik benne. Nem szeretné látni a valóságot, ezért igyekszik elhessegetni a megérzéseit. Mégis ezek járnak a fejében újra, meg újra: „Valami nincs rendben velünk.” „Talán már nem szeret…” Magát hibáztatja, azon töpreng, hogy vajon mit csinált rosszul, mivel ábrándította ki a párját? Labilissá válik, boldogtalansága növekszik, mint egy sötét felhő. Gyakori, hogy feladja a személyiségét, hogy megfeleljen a párjának, ezzel azonban az ellenkezőjét éri el: önbecsülése, és megbecsültsége is csorbát szenved. A megcsalt nők közt gyakoribb, hogy plasztikai műtétnek is alávetik magukat. 

A hűtlen eközben sokszor tudatosan, vagy tudattalanul még rá is játszik erre: ráfogja a kapcsolati válságot a párja rossz hangulatára, féltékenységére, hízására, fogyására, még magával is elhiteti, hogy a megcsalás biztosan emiatt történt meg. Holott az nem megtörtént, hanem ő döntött úgy, hogy ígérete ellenére megteszi. 

Mi történik, ha napvilágra kerül a titok? 

Legtöbbször véletlenül derül ki a csalás. Gyakran a hűtlen már annyira elővigyázatlan, hogy azt lehet feltételezni, hogy tudattalanul le akar bukni. A kétségekkel és rossz előérzettel küszködő fél féltékennyé válik, esetleg nyomozni is kezd, belenéz a párja telefonjába, levelezésébe, hogy megnyugtassa magát, de ezzel sosem jön el a várt megkönnyebbülés.  Ha nem talál terhelő bizonyítékot, akkor sem hagyja abba az ellenőrzést, már-már függőségig kutat. Ha pedig talál valami kompromittálót, akkor abba betegszik bele. 

A bizalomvesztés első szakasza maga a krízis, ami olyan érzelmi folyamatokat indít be, mit egy haláleset megélése. A hűtlenségben a tiszta szerelmet, a párunkról alkotott korábbi képünket, és a rábízott boldog önmagunkat gyászoljuk. A gyász minden fázisát (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás) át kell élni ahhoz, hogy őszintén dönteni lehessen a kapcsolat jövőjéről. Ha a barátok, rokonok közül valaki tudott a csalásról, de nem szólt, akkor vele is válságba kerül bizalom, s a megcsalt fél okkal érezheti, hogy ők is cserben hagyták.

Megbocsájtás, építkezés

A hűtlennek – ha meg akarja menteni házasságát – azonnal le kell zárnia a külső kapcsolatát. Innen kezdődhet bármiféle építkezés. Ha mindketten a kapcsolat folytatása mellett döntenek, akkor egy időigényes és nehéz munka vár rájuk. Első lépésben szembe kell nézni azokkal a problémákkal, amelyek idáig vezettek. Legtöbbször a meg nem élt szükségletek, a rossz kommunikáció, vagy tudattalan játszmák bújnak meg a háttérben. Ezek felismerése és belátása nélkül nem lehet újraépíteni a bizalmat. A viszonyt érintő kérdésekre őszintén kell válaszolni, de nem szabad belemenni a pikáns részletekbe, mert az csak fájó fantáziákat és összehasonlítgatást indít be. 

Nem lehet siettetni az érzelmeket, a gyász és a megbocsájtás előre meghatározhatatlan időbe telik. A megbékéléshez új alapokra kell helyezni a kapcsolatot, a bocsánatkérés, és a jóvátétel nem maradhat el. A bizalom visszaszerzéséhez a hűtlennek sokáig transzparensnek kell lennie, de nem számoltatható el minden percével. Egy közös jövőkép kialakításával folytatódhat a kapcsolat visszaépítése. Ha egyszersmind a közös élet mellett döntöttek, akkor tilos felhánytorgatni a csalást, mert ez mérgezné a jövőt. Jobb ezt elengedni. Elfelejteni sosem fogják, de energiát már ne adjanak ennek a krízisnek! Így tudja az idő gyógyítani. Sosem lesz minden a régi, de az nem is lenne jó, hisz épp ide vezetett. Egy új szövetséggel, és a korábbinál gondosabb egymásra figyeléssel ki lehet alakítani egy erős, érett elköteleződést.

Az emberi kapcsolatokat éppen úgy gondozni és ápolni kell, mint egy élőlényt, sőt még jobban! Egy kapcsolat ugyanis – legyen az barátság, párkapcsolat, vagy családi kötelék – csak tőlünk függ, a gondoskodásunktól marad életben, és az állapotát a mi hozzáállásunk alakítja. Amit mindkét oldalról beleteszünk, az határozza meg, hogy milyen életünk lesz együtt. Ha odafigyelést, és tiszteletet adunk bele, ez fog szárba szökkenni, ha naponta két lábbal tiporjuk a kapcsolatot, akkor az rövid úton belepusztul. A mindkét részről történő ápolás nagyon fontos! Egyedül senki sem tud megmenteni egy házasságot, ha a másikban nincs meg ez a szándék. A szerelmet is gondozni kell! Ne felejtsük el évek múltán sem megtenni azokat a kedves gesztusokat, amelyekkel lángra lobbantottunk párunk szívét! Az apróságok adják a kötőanyagot a nagyobb elemek összeépítésére párkapcsolatunk stabil várához.  

Hogyan előzzük meg a megcsalást?

Három fontos szempont mentén vizsgáljuk meg a kapcsolatunkat: 

  1. intimitás   – lelki közelség, megértés, egymásra vigyázás
  2. elköteleződés – lemondás mindenki másról a közös életért, célokért
  3. szenvedély –  szerelem, szexualitás

Ha ezek közül bármelyikkel rosszul állunk, akkor sürgősen dolgoznunk kell a helyreállításán, mer ezek hiányában előbb utóbb hanyatlásnak indul a párkapcsolat. 

Ha valami, vagy valaki (pl. gyermekünk, barátunk, vagy szülőnk) fontosabbá válik a kapcsolatnál, akkor a párunk előbb utóbb kirekesztettnek, magányosnak kezdi érezni magát. A családon belül a párunkkal való intimitás nem sérülhet, még a gyerekek javára sem. A gyermekeket 20 évre kapjuk, szülőpárként mindent adjunk meg, ami a személyiségfejlődésük és a szabad, önálló életük felépítéséhez kell, de maradjon meg a szövetség a társunkkal! Amikor kirepülnek a családi fészekből, akkor kettőnknek kell új alapokra helyezni a boldogságunkat, ha együtt szeretnénk megöregedni. Új feladatok jönnek, új hangsúlyok lesznek az életben, és ezeken osztozhatunk, ha vigyázva gondoztuk a kapcsolatunkat. Ne felejtsünk el mindennapok rutinjából kilépni néha, töltekezésre, megújulásra rendszeresen szükségünk van. Ez nem pénzkérdés, egy hétvégi túra kettesben, egy romantikus piknik, vagy átbeszélgetett éjszaka, napfelkelte romantikával a fásultság ellenszerei. 

Könyvajánló: Esther Perel: Affér, avagy gondoljuk újra a hűtlenséget, Cor Leonis, 2020

Nógrádi Csilla

Budapest, 2021. 10. 01.