A várható életkor folyamatos növekedésével a krónikus betegségek gyakorisága is emelkedik. 2030-ra mintegy 26 millió rákos megbetegedést jósolnak a világon az egészségügyi kutatások, és ebből 11,5 millió várhatóan halállal végződik. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) felmérései alapján mára már többen halnak meg rákban, mint maláriában, AIDS-ben és TBC-ben összesen. Hazánkban az elmúlt évtizedekben a daganatos megbetegedések előfordulása megnégyszereződött! Magyarország sajnos a világon az elsők között van a daganatos halálozásokban. Úgy tűnik, mi veszélyeztetettebbek vagyunk, mint más országok populációi, aminek a konkrét okai még feltáratlanok. Kétséget kizáróan a legfontosabb feladatunk, hogy felzárkózzunk egészséges életmódban és mentálhigiénében a nyugat-európai országokhoz.
A rákkal diagnosztizált betegek szinte mindig felteszik maguknak a kérdést: miért pont én? Mit csináltam rosszul, miért kaptam ezt a büntetést? A rák azonban nem egy büntetés!
Kegyetlenség azt állítani, hogy egy daganatos beteg magát betegítette meg a rossz életfelfogásával! Egy ökoszisztéma részei vagyunk, s ennek a rendszernek a sérülései kihatnak az egyénre. Önpusztító lelki okokra visszavezetni a rák kialakulását durva áldozathibáztatás. Arról nem is beszélve, hogy egy betegnek nem csak hogy nem segít, ha hibáztatják, de még plusz terhet is ró rá a bűntudatkeltés. Vajon milyen rossz attitűddel betegíti meg magát egy 3 éves kisgyermek, vagy tonhalak milliói a szennyezett tengerekben?
A daganatos betegség kialakulása sokdimenziós folyamat. A veszélyeztető tényezők, kis részben genetikai, nagyobb részben pedig:
–külső behatásokra (a környezet vegyi szennyezése, radioaktív terhelés, vírusok, bakteriális fertőzések, gombák és más élősködők),
–életmódbeli (rossz étkezés, mozgásszegény életmód, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, droghasználat) és
–pszichés okokra (kialvatlanság, krónikus stressz, megfeszített munkatempó, feldolgozatlan veszteségek, traumák, elfojtás, tehetetlenség érzése) vezethetők vissza.
Ezen tényezők együttes és tartós fennállása borítja meg a szervezet védekező rendszerét, és vezethet a megbetegedéshez.
A fenti negatív hatásokból két faktort jelentősen tudunk befolyásolni, az életmódbeli és a pszichés tényezőket. Ha tehetünk a betegség kialakulása, és tovább terjedése ellen, akkor tegyünk is meg mindent, hogy legalább azt kiiktassuk, amire van ráhatásunk! A helyes életmódról sokat beszélünk, de nem csináljuk. Ez főként a rendszeres mozgást, egészséges ételek fogyasztását és az ártalmas szokások kerülését foglalja magában. Fontos tudni, hogy a cukrok és a húsételek táplálják a rákos sejteket. A zöldségen alapuló változatos táplálkozás rákmegelőző hatása jelentős. A szeretetteljes emberi kapcsolatok pedig erősítik a szervezetünk ellenállóképességét.
Mit tehetünk a pszichés faktorral?
Akinél rákot diagnosztizáltak, annak végzetesen jelez a teste, hogy valamin változtatnia kell. A krónikus stressz immungyengítő hatásáról számos elmélet született, ezek közül a legkiemelkedőbb a múlt századi osztrák – magyar származású Selye János nevéhez fűződik. Az 1930-as években végzett orvosi kutatásai során kétféle stresszes állapotot különböztetett meg: Az eustresszt és a distresszt. Még az előbbit az élet sójának nevezte, és a kellemes izgatottságon át a kalandot, vagy a szerelmet foglalja magában, úgy a distresszt olyan frusztráló állapotnak írta le, ami hosszútávon súlyosan károsítja a szervezetet. A distressz kezelését, és a nehéz helyzetekkel való megküzdést meg lehet tanulni, be lehet gyakorolni. A stressz kezelésére az egyik legkorszerűbb módszer az éber figyelmen alapuló meditáció és életmód, vagyis a MINDFULNESS. Kutatásokkal támasztották alá, hogy a rákos betegeknél alkalmazva csökkenti a kiújulás előfordulását, és jobb életminőséget biztosít.
Pszichoterápia a daganatellenes kezelések alatt
A rák diagnózisa a gyászreakcióhoz hasonló folyamatokat indít be, és minden esetben súlyos lelki krízissel ját. Elisabeth Kübler-Ross írta le ennek az öt fázisát, amellyel minden, a rákbetegséggel diagnosztizált ember kénytelen szembenézni:
- tagadás („nem hiszem el, hogy beteg vagyok!”)
- düh (hibák keresése, a harag kivetítése az orvosra, hozzátartozókra)
- alkudozás (nem kérek kemoterápiát, inkább alternatív kezelést – az onkoterápia megtagadása az életet is veszélyezteti!)
- depresszió (lemondás az élet örömeiről, legsúlyosabb formája a remény elvesztése)
- belenyugvás (legyen, aminek lennie kell!)
Ezek a szakaszok csak iránymutatók, nem feltétlenül így követik egymást, és ismétlődhetnek is. A rákbetegséget kísérő pszichés tünetek – pl. a permanens szorongás a tudatosság küszöbe alatti mentális folyamatokban jön létre. Az onlopszichológiai kezelések közül a módosult tudatállapotokban való munka hat leginkább a tudattalan folyamatokra. A páciens személyisége, testi és lelki állapota, beállítódása, és a pszichoterápiával kapcsolatos attitűdje határozza meg, hogy milyen technikával dolgozik a terapeuta. A hipnózis csökkenti a distresszt, és speciális ága, a KIP (katathym imaginatív pszichoterápia) lehetővé teszi a lelki blokkok, traumák szimbolikus úton történő feldolgozását. A Simonton -tréning a KIP- hez hasonlóan a képzelet erejét használja fel és mentális energiát visz a gyógyulási folyamatba.
A hipnózis fogalmát még ma is misztikum és gyanakvás övezi, annak ellenére, hogy a hipnoterápia klinikai alkalmazása az egyik legolcsóbb, eszközt nem igénylő, mellékhatások nélküli beavatkozás. A lelki zavarok kezelésétől a krízisintervención át a fájdalomcsillapításig széles spektrumban használható. Fontos megjegyezni, hogy hazánkban kizárólag az erre kiképzett orvos, vagy pszichológus végezheti! Onkológiai betegek esetében a hipnózist nem önmagában használjuk gyógymódként, hanem a szomatikus/gyógyszeres kezelések mellett egyéb pszichoterápiás módszerekkel (autogén tréning, relaxáció, Simonton terápia, kognitív terápia, stb) kiegészítve alkalmazzuk. Sosem a módszerért magáért döntünk a hipnoterápia mellett. A hipnózis során a terapeuta és a páciens úgy egymásra hangolódnak, hogy mindkettejük fiziológiai paraméretei (légzés, mimika, testtartás, pulzus) szinkronba kerülnek. Ez az összehangolódás a korai szülő-gyermek kapcsolatot idézi.
Daganatos betegek hipnoterápiájában gyakran alkalmazzuk a beteg anatómiai régió képi felidéztetését, és az adott szerv egészséges működésének vizuálisan követhető ingereit.
A gyógyítás legfontosabb nonspecifikus hatótényezője végül a bizalmon alapuló orvos- beteg kapcsolat (compliance – együttműködés).
Nógrádi Csilla -Klinikai szakpszichológus, onkopszichológus