NÓGRÁDI CSILLA

A  pszichés problémák természetéről, a terápiás alternatívákról, és azok várható hatásáról tartott felvilágosítás elengedhetetlen része a terápiás stratégiának. Hatékonyságvizsgálatok alapján az egyéni, ill. a családtagok részvételével tartott pszichoedukáció növeli a kezeléssel való együttműködést és ezáltal  annak hatékonyságát (GONZALEZ-PINTO, JONES, 2004).

A sémaközpontú terápiát Young (1985) a személyiségzavarok és a depressziók kezelésére dolgozta ki. Ez egy olyan integratív megközelítésű (kognitív, viselkedéses és interperszonális technikákon alapuló) pszichoterápiás módszer, melynek középpontjában a kapcsolat áll, és amely az emóciókra, a személyiségfejlődési folyamatokra és a kogníciókra helyezi a hangsúlyt. Számos kontrollált és nem kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy az egyéni vagy csoportos formában végzett kognitív-viselkedés terápia igen hatékony a depressziós, hipomániás és mániás relapszusok számának csökkentésében. (LAM és m.t.sai, 2003; GONZALEZ-PINTO, JONES, 2004).

A módszer a páciens problémájának és személyiségének sokfélesége okán többféle megközelítést alkalmaz. A terapeuta kognitív terápia és a sématerápia elemein keresztül az imaginatív technikákig egyedileg alakítja ki az alkalmazott módszert.

Beck és munkatársai 1979-ben a depresszió kognitív modelljéből kiindulva kidolgozták a kognitív viselkedésterápia módszerét, melynek célja a kognitív átstrukturálás. Lényege, hogy a páciens aktívan dolgozik a terápiás folyamatban, megtanulja felismerni saját negatív automatikus gondolatait, hiedelmeit, illetve korai tapasztalataiból kialakított maladaptív sémáit. Ennek módszernek elengedhetetlen eszköze a naplózás.

Első lépése a konceptualizálás, amelyben a terapeutával közösen a kognitív modellben értelmezik a problémát. Ebben a munkafolyamatban történik a negatív automatikus gondolatok beazonosítása, ami a logikai hibák felismerését hozza magával. A NAG-ok kontrollja és korrekciója után a mélyebb lelki struktúrában fellelhető diszfunkcionális attitűdök módosítása következik.

A kognitív viselkedésterápia hatékonyságát az USA-ban (WHITE, 2001), az Egyesült Királyságban (BAKER, KLEIJNEN,2000) és hazánkban (PERCZEL-FORINTOS, 2001) is alátámasztották. Nem csak depresszióban érhetünk el jó klinikai eredményeket a KVT segítségével, hanem a bipoláris zavarokban, a szorongásos kórképekben és más, a pszichiátriától távol eső területeken is, mint a daganatos betegek kemoterápiás kezeléssel járó mellékhatásainak csökkentésében.

John és Helen Watkins írta először le ezt a figyelemreméltó feltáró technikát.

Az ego-state-ek olyan énállapotok, melyek a személyiségfejlődés folyamatában jönnek létre, szerepek, értékek, modellek belsővé válása útján, tanulással, esetleg traumára adott válaszként. Tulajdonképpen mindig valamely ego-state-ben tartózkodik a tudatunk. Az elnevezés kifejezi azt a tapasztalatot, hogy bármely részünk is van előtérben, azt határozottan én-azonosnak éljük meg. Minden embernek van egy egyedi ego-state készlete, amelynek arculatát a személyes élmények alakították. Különféle érzelmi energiákból állnak, és gyakran teljesen különböző viselkedéshez vezetnek. Mikor „békében vagyunk önmagunkkal”, akkor a részeink egyetértésben vannak, de olykor összeütközésbe is kerülhetnek egymással, s intenzíven megéljük a belső vívódást. Ilyenkor lehet érvényes az a közhely, hogy a “szívemmel mást akarok, mint az eszemmel.” A dolog azonban nem ilyen egyszerű.

Az énállapotok változatossága hozzájárul lelki gazdagságunkhoz, s a produktív, élvezetes élethez.

A terápia során módosult tudatállapotban (ellazult, relaxált állapotban, illetve hipnózisban) az ego-nak a funkcionális szerepekkel, egyedi karakterrel, és önálló érzelmi jelleggel bíró részeit keressük. Egymást váltva, különféle viselkedéses szinteken lépnek elő, ahogyan a helyzet ezt megkívánja. Egészséges személyeknél az én-részek közötti átjárhatóság szabad és zökkenőmentes, bár ezek nem feltétlenül működnek egyetértésben.

Multiplex személyiségzavarban (Multiple Personality Disorder) egyes ego-státuszok lehasadnak a személyiség többi részétől, és teljesen önálló életre kelnek. A köztudatban elterjedt az a téves elnevezés, hogy a többszörös személyiségek schizofrének. Az MPD-ben is egyfajta hasadásról van szó, csak éppen nem a tudat, hanem az ego széteséséről. A részek közötti átjárhatóság elzáródik, így a statek nem ismertek egymás számára, a státuszváltás teljes identitás-váltást jelent. Az MPD-ben szenvedő személy az egyes én-részeinek cselekedetére, reakcióira nem is emlékszik, mivel azokat egy izolált énállapotban élte meg.

Az ego state terápia alkalmas egészséges emberek önismeretének elmélyítésére, és különféle pszichés zavarok kezelésére.

A KIP (katathym imaginatív pszichoterápia) mélylélektani alapokon nyugszik, s egy nemzetközileg is elismert és alkalmazott terápiás eljárás. A módszert Hanscarl Leuner dolgozta ki, és 1955-ben vezette be a pszichoterápiák sorába, melyben az imaginációban folyó pszichoterápiás munka az alapvető és központi történés. Nappali álmokkal, vagyis érzelemmel irányított képekkel dolgozik. Alapelve azon az eredendő emberi tulajdonságon alapul, hogy az ember képes a szükségleteit, érzelmeit, pl. félelmeit spontán képi formában megjeleníteni.

Az imagináció ülő vagy fekvő helyzetben történik, ebben a páciens választhat. A nappali álom bevezetése a relaxáció. Ezután a képet a terapeuta indukálja hívó motívumok adásával, és az egész imagináció alatt párbeszéddel kíséri a pácienst. Teljes kifejlődésükben a katathym imaginációk plasztikusak, színesek és három dimenziósak. A páciens saját imaginációinak a világában mintegy kvázi reális térben mozoghat, cselekedhet. Az imagináció által kibontakozó helyzetek hamarosan autonómmá válnak és akaratilag nem befolyásolhatók minden további nélkül, ez különbözteti meg a katathym képeket az egyszerű fantáziaképektől.

A terapeuta nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az élménybe minden érzékszervi kvalitást bevonjon, ezért strukturáló kérdéseket használ a különböző érzékszervi benyomásokra, a testi érzékelésekre, és a testi reakciók észlelésére is. Így bontakozhat ki az elgondolt elképzelések helyett egy fantáziált képzeletvilág, amely megfelel a tudattalan projekcióknak. Az áttekinthetőséget biztosítják a rendelkezésre álló motívumok, melyek kristályosodási pontként szolgálnak a páciens individuális projektív tartalmainak a kifejlődéséhez.  A motívumok adása egy szabott lépcsőfok szerint (KIP alap-, közép-, felső foka) történik. A képi élmény tudattalan tartalmakat emel a tudatba. Ezek a szimbolikus, tudattalan és tudatelőttes tartalmak tudatossá válhatnak az átélés által,és képek, emóciók feldolgozása is végbe megy. Ez lehetővé teszi a korai emocionális deficitek feltöltését, a személyiségszerkezet utólagos érését, és a konfliktus feldolgozásának a képi síkon való elvégzését.

Az interperszonális és szociális ritmus terápiát először a major depresszió pszichoterápiájában alkalmazták, majd a módszert továbbfejlesztették bipoláris zavarban szenvedők számára.  A strukturált kezelés a szociális szerepekre, személyközi kapcsolatokra, valamint az életvezetéssel járó biológiai és szociális ritmusokra koncentrál. Ezen felül a distresszt okozó élethelyzetekkel való megküzdés kialakításában is segítséget nyújt a páciensek számára. Egy kontrollált vizsgálat szerint ez a pszichoterápiás módszer hangulatstabilizáló gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazva hatékonyabbnak bizonyult a bipoláris zavarban szenvedők visszaesésének megelőzésében, mint a pszichoterápia nélkül alkalmazott farmakoterápia (Jones, 2004).

Legújabb pszichoterápiás fejlesztés az éber figyelmen alapuló kognitív terápia (Mindfulness Based Cognitive Therapy), amely egy sajátos önmegfigyelésen alapuló meditációs technika. Kabat- Zinn stresszcsökkentő meditációs tréningje (KABAT-ZINN, 1979) képezi a terápiás módszer alapját. A zen buddhista hagyományokból átvett, elmélyülést és összpontosítást elősegítő eljárást az USA- ban kezdték el alkalmazni a múlt század hetvenes éveiben, s mára már számos európai országban sikeresen használják. Hatásmechanizmusa a testi érzetek, az automatikus műveletek, és a kognitív folyamatok tudatosításában rejlik. Alkalmazásával a depressziós és szorongásos zavarral küzdő betegek körében a visszaesési rátát 66%-ról 37%-ra csökkentették (TEASDALE, SEGAL, WILLIAMS, 1995; TEASDALE, 1999). Indikált különböző pszichés zavarok, különösen a depressziók és szorongásos zavarok gyógyítására. A módszer psoriasisban szenvedők pszichés tüneteiben és daganatos betegek lelki állapotának kezelésében is hatékonynak bizonyult. (KABAT-ZINN, CHAPMAN, SALMON, 1997) Massachussetts Egyetemi Orvosi Központjában egy daganatos betegcsoport számára kialakítottak egy bentlakásos, nyolc hetes terápiás eljárást, ami magában foglalja a zen meditációból átvett elemeket, diétát és csoportos foglalkozásokat. Egy utánkövetéses pszicho-neuro-immunológiai hatásvizsgálatban Carlson és munkatársai az találták, hogy a nyolc hetes terápiában részt vett betegek életminősége jelentősen javult, szorongásuk csökkent, és a daganat növekedése lelassult.

Stresszcsökkentés céljára az eredeti változat nem csak klinikumban alkalmazható, az MBSR (Mindfulness Based Stress Reduction) már hazánkban is bárki számára hozzáférhető tanfolyam formájában. A 8 hetes program során a résztvevők meditációs technikákat tanulnak meg és gyakorolnak:

• fekvő helyzetben alkalmazott testtudatosság gyakorlat (body scan)
• evés meditáció
• könnyű jógagyakorlatok
• ülő meditáció, /különböző meditációs objektumokkal, mint a légzés, testi érzetek, hangok, valamint gondolatok és érzelmek megfigyelése/
• sétáló meditáció